Nem is tudom hogy hol kéne elkezdenem.
annyi minden van most körülöttünk.
nem lehet lassan már senkiben megbízni,és nincs
kitől segítséget kérni.
Mert aki tudna ő maga is segítségre szorul.
Azt hiszem kihalt az emberek többségéből a szeretet,akiből nem
az meg mind igényli azt.
Ha magam köré nézek tényleg csak azt látom,
hogy minden ember,akiben még van érzelem igényli.
Azért ők sincsenek kevesen, csak talán elmennek
egymás mellett.
Olyan szinten felpörgött ez a világ,hogy mindenki
csak kapkodja a fejét és egyszerűen nem is tudja
nyomon követni mi is történik.
Pont most beszélgettünk arról,
hogy hogyan is néz ki a történelmi korszakunk
rendszerezve.
Van egyszer 1000 év, utána századok,
aztán évtizedek, most meg olyan szintű
gyorsulást értünk el 100 év alatt, hogy
már csak inkább percekről, sőt pillanatokról
beszélünk. Nem lehet követni a fejlődést,
sem azt hogy mennyien is vagyunk.
Itt van pl.: (ha már fejlődésről beszélünk)
az olyan autók amik mindennel elmennek,
vagy azok a cuccok amiket a hadsereg
használ és nem nem hozza nyilvánosságra,
mert hogy az előny számukra.
De itt jön a kérdés,tényleg szükségünk
van ezekre a katonákra, hogy valamivel nagyobb
hatalmuk legyen a vezetőknek.
Ember embert öl csupán a semmiért,
csakis anyagi javakért.
Amit elérünk vele? Kipusztítjuk saját fajunkat, de Istenem,
ha csak ez lenne, de nem, mert ami körülöttünk van
elpusztítjuk.
Ami a legdurvább, hogy mi tartjuk magunkat civilizáltnak,
pedig nem vagyunk azok.
Attól hogy ilyen technikai fejlődést értünk el még nem.
Inkább olyan, mint amikor a kisgyerek megtalálja a papa pisztolyát.
Azt hiszem eljutottunk a technika csúcsára. Jó tudom, még
van csomó dolog amit nem tudunk, de tényleg ez kell,
vagy inkább befele kéne fordulnunk és megnézni
ami ott felfedezhető.
Hiszen az agyunk 10%-át használjuk.
Akkor mi van a maradék 90%-al?
Ma ezt közülünk senki nem tudná megmondani.
Illetve talán olyan embert kéne megkérdezni
(akiről már ti is hallottatok) az a típus, akit nem érdekel
a technika, a vagyon, hanem fent él a hegyekben, távol mindentől,
és azt tanulja mi is az élet.
De hát a társadalom nagy része vagy bolondnak tartja,
vagy le sem szarja őket.
Pedig sokat tanulhatnánk tőlük.
Egyszóval szerintem ezek a dolgok lennének fontosak,
ebben a vészterhes időben.
Vigyázzunk egymásra!!!
2 megjegyzés:
ebből a bejegyzésből is annyira kiderült h mekkora szived van és mennyire próbálsz segiteni.. de vigyázz, ne vállalj túl sokat, egyedül nem tudjuk megoldani a világ baját, és tudom h az olyan embereknek, mint te nehéz, de néha érvényesiteni kell a struccpolitikát.. nem szabad tudomást venni az ilyen dolgokról, vigyázzunk csak egymásra és magunkra, és máris javitottunk valamit ezen a mocsok világon. gondolj csak azokra, akikrol irták.. a hegyekben a szerzetesek, sokkal boldogabbak, mert nem ezt a szart figyelik amit mi, hanem az élettel vannak elfoglalva.
vigyazzunk... :*
Megjegyzés küldése